Nevetségessé válni könnyen tudok. Nem kell hozzá más, csak egy félresikerült szófordulat. Máris van min mosolyogni. Elég sűrűn előfordul még mindig velem, már igazából hozzászoktam, de jó lenne, ha ez nem lenne...

Nevetségessé mondjuk sokszor váltam már korábban is. Elégszer vallottam kudarcot sok ember előtt. Ezek mély nyomok, nem tudom őket elfelejteni.

Nagyobb gond az, ha komolyan mondanék valamit, nem tudom magam ki fejezni, hiányoznak a szavak. Ez is régi dolog, azt érzem ilyenkor, hogy valami gond van velem, miért van az, hogy saját anyanyelvemen nem tudom magam megértetni. Mondhatnánk, hogy hát akkor más nyelven biztosan megy. Hát nem. Beszélek idegen nyelveket, de igazán gondolataimat minden nyelven nehezen adom át. Lassan reagálok, nem jó a szóhasználatom.

Ez, mint írtam, nem most alakult ki, úgy érzem, mindig is így volt, de mindig a körülményekre tudtam fogni, most már viszont kínos. Az a legkellemetlenebb, ha érzem, hogy nem jól mondtam valamit, és elterelődik a figyelmem emiatt. Ilyenkor nehezemre esik egy egyszerű mondatot befejezni.

Észrevettem pl. hogy van úgy, hogy egyáltalán nem fejezem be a mondatot, hanem újra elmondom a mondat elejét. Nagyon rossz érzés és alapvető kommunikációs képességemet korlátozza.

Amikor írok, akkor talán picit könnyebb, de érzem ez se az igazi...