Az ismert színek, szagok, arcok, falak, emberek, mind olyan érzést adnak, hogy igen, újra otthon vagyok. Itt nőttem fel, jó visszatérni. Ahol mindenkit ismerek, mindenki ismer, maradtak régi ismerősök, ne adj isten barátok. Egy olyan hely, ahol csak egy rövid ideig az ember nosztalgiázhat, és feltöltődhet, esetleg ismét belátja: De jó, hogy már nem itt vagyok, mert minden olyan, mint azelőtt, de én úgy megváltoztam.

Viszont innen származom itt vannak a gyökereim.

Na, ez nekem nincs, és valószínűleg már nem is lesz. Ami mások számára irigylésre méltó, nekem mégis egy állandó hiányosság. Sok helyen érzem magam otthon, de mindenütt idegen vagyok. Valószínűleg ezért vonzódtam mindig is a legkisebb környezetem közügyei iránt. Ezzel talán egyfajta hozzátartozást akartam elérni, mert ha ismerem minden utca minden problémáját, akkor majd csak helyinek mondhatom magam.

De nem, a választott környezetemből is kimenekítettem magam, mert láttam, hogy idegen vagyok ott is, akár mit teszek. Ha nem érezem magam otthon otthon, akkor lépni kell. Úgy érzem, ez egy örök körforgás lesz.

Azaz soha nem lesz egy hely, ahol azt mondhatom, otthon vagyok.